2011. október 24., hétfő

Taormina és Messina



Taormina (10.20)
20-án tehát meglátogattam Taorminát. A vonat Giradini-Naxos-ban tesz le, innen busszal lehet tovább utazni ebbe a csodálatos kis városba. Valóban lélegzetelállító a görög színházból elénk táruló látvány a tengerrel és az Etnával. Igazán tudták hová érdemes építkezni!






Taormina középkori és barokk kis utcácskái sem hagynak maguk után semmi kívánnivalót! Délután meglátogattam az aprócska helyi néprajzi múzeumot, és sok-sok érdekességet láttam.


Például ezeket a votív képeket, amelyeket az emberek csodás gyógyulásuk vagy megmenekülésük miatt érzett hálából készíttettek egy-egy szent számára.


Vagy itt van ez a portré a 19. századból, szerintem egészen modern!Taorminával egyetlen baj van csupán… hogy rengeteg a turista, de tényleg rengeteg! Pedig én nem is a főszezonban érkeztem!


Amíg a Messinába tartó vonatra vártam leültem Giardini-Naxos tengerpartjára és csendben búcsúztam a tengertől. Egyszercsak egy fickó jelent meg mellettem, törülközővel, és megkérdezte, hogy engedélyezett-e itt a nudista fürdőzés. Szépen megkértem, hogyha lehet, akkor ezt most mellőzze. Szó- szót követett – inkább most nem írnám le, hogy milyen ajánlatot tett nekem – majd szépen elsétált. Valami nem stimmelt számomra a helyzettel… ugyanis ha egy egyszerű perverz alak, akkor vajon miért hagyott ott olyan könnyedén? És vajon egy jóképű fiatal srácnak miért van szüksége arra, hogy idegen lányoknak tegyen furcsa ajánlatokat? Körülbelül 10 percembe tellett, mire rájöttem: gigolo volt! :D

Messina (10.21-10.22.)


Vonattal hamar Messinába érkeztem, ahol a pályaudvaron Valeria várt rám. (Vele voltam Vulcanon is.) Szegény éppen meg volt fázva, én pedig már meglehetősen fáradt voltam az utazgatásoktól, így hamar nyugovóra tértünk. Másnap meglátogattam a dómot, amelyet ugyan az 1908-as földrengés a földdel egyenlővé tett, de az eredeti, 12. századi struktúrát építették újra fel. A dóm kincstárában jónéhány csodálatos tárggyal találkoztam, például egy körmeneti zászlóval, amelyet teljes egészében a felajánlott ékszerekből, órákból varrtak össze. (Sajnos fotót itt sem készíthettem.) A továbbiakban felkapaszkodtam a campanile-be (harangtorony), ahol belülről is megvizsgálhattam a toronyban működő szerkezeteket és a csodálatos panorámát. Hogy mire is szolgálnak ezek a szerkezetek?



Délben igazi kis színjátékot lehet megcsodálni. Először az alulról számított második ablakban járnak körbe a különböző életkorokat szimbolizáló figurák, felettük a halált jelképező csontvázzal. Majd a legfelső szinten látható oroszlán lengeti meg a zászlóját, és üvölti el magát háromszor. Ezután az alatta látható két szimbolikus figura kongatja meg a harangokat, és a kakas háromszor kiált. Majd a középső szintent egy kis színjáték mutatja be a mondelloi székesegyház megalapítását. Először a szentlélek galambja száll el a hegy fölött, majd szépen lassan kiemelkedik a katedrális. Végül az a trónoló Mária szobrát üdvözlik a angyalok, és különböző szentek. Körülbelül egyébként 10 percig tart ez a kis színjáték.


A katedrális meglátogatása után egy Valeria által ajánlott kis étteremben válogattam a 28 féle arancini közül. Délután mászkáltam bolyongtam egy sort még a városban, majd este visszatértem a főhadiszállásra. Ezen az estén egy sanmarcoi srác is velünk vacsorázott. Boroztunk, kártyáztunk, vacsoráztunk, beszélgettünk és tévét néztünk. Nyugisan telt az este.
Másnap délelőtt meglátogattam a galériát, ahol Caravaggio két képét (Pásztorok imádása és Lázár feltámasztása, mindkét kép 1608-09 körül készült, amikor a festő Szicíliába látogatott.) őrzik, persze számtalan más festménnyel egyetemben.


Délután Stefanoval utaztam haza, Torrenovából stoppal érkeztünk vissza San Marcoba.
Hát ez volt az én kis utazásom, remélem tetszett a rövid beszámolóm! Csak egy dolgot sajnálok… hogy nem tudtam több várost meglátogatni, illetve Cataniában szívesen eltöltöttem volna még néhány estét az újdonsült ismerőseimmel. Sebaj, még visszatérek! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése